Nem tudod publikálni valahol? Tényleg érdekes lenne a Domonkosi-cikk mellett
mást is nyújtani neki.
Cass
2009/12/20 Ádám <adam.78(a)uze.net>
Az élőbeszédbeli magázódás ugyanolyan közvetlen
viszonyt tesz lehetővé,
mint a
tegeződés, minden lehetséges visszaéléssel egyetemben. Veszekedni,
sértegetni,
megalázni is kiválóan lehet vele -- semmivel sem kevésbé alkalmas
mindezekre,
mint a tegeződés. A magázás élőszóban semmilyen távolságot nem teremt,
ugyanúgy, ahogy a tegezés sem. Az egyetlen különbség, hogy a tegezés
bizonyos
esetekben egyszerűen nem alkalmazható, de ez nem feltétlen függ össze a két
ember viszonyával, csak egy egyszeri megállapodástól függ. A tegezés és a
magázás tehát szerintem lényegében felcserélhető, az önözés viszont érdekes
módon más tészta: az óhatatlanul létrehoz egyfajta távolságot. -- A
legtermészetesebb megoldás egyébként manapság már szerintem az, hogy
magázódunk, de a másik keresztnevét használjuk az "ön" vagy "maga"
szó
helyett
-- ez szerintem nagyon jó kompromisszum: teljesen személyes, ugyanakkkor
mentes minden személyeskedéstől vagy hivataloskodástól.
Interneten viszont másként veheti ki magát: ott a magázás olykor valóban az
önözéshez hasonló szerepű. Mivel nem látjuk a partnert, és egyszerre
többekhez
is szólunk, a tegezés itt jóval indokoltabb. Talán azért is, mert ez
kevesebb
tévedést rejt magában (hiszen egy felnőttel elvileg ki lehet alakítani
tegező
viszonyt, de egy gyerekkel semmiképp sem lehet magázódni).
A professzor figyelmét talán ezekre lehetne felhívni.
Ui.: Kár, hogy nincs ezekhez forrásom: a fentieket érdemes lenne egy
cikkben
is összegyűjteni. De így sajnos saját kutatásnak minősül. :-(
Ádám